ACHILLE B. OLIVA - BAROKK MELANKÓLIA

Soós Tamás fiatal magyar művész műveit, legyen az festmény, szobor vagy rajz, barokk melankólia hatja át. Azt a horror vacui-t ábrázolja, amely a Művészet sajátja, s olyan formákkal, amelyek az élet árnyékaként jelennek meg. Absztrakt formák ezek, amelyek egy belső mozgás virtualitását reprodukálják, s az absztrakt és a figurális kapcsolatában tűnnek fel. A melankólia állapota a művész kreativitásához szükséges alapfeltétel, ugyanis Soós tudatában van annak, hogy a Művészet nem a dolgok valóságában, hanem a nyelv virtualitásának a területén működik.

A festészetben és a szobrászatban az önkifejezéshez adaptált eszköz a forma, de ez nem arra való, hogy mimetikus magatartással jelenítse meg a látható világot. Ha ezt a formát megfosztjuk az anyagszerűségétől, akkor elérjük az ürességet. A látható az ember külsejének felismerhető képe, a művész ezzel szembeállítja a saját belső világának megfelelő formai univerzumot, amely mindaddig láthatatlan, amíg azt az alkotó folyamat révén nem formalizálja.

Soós Tamás műveit az a tipikusan neoplatonikus filozófiai alapállás hatja át, amely a Manierizmust és a Barokkot jellemezte és fenntartotta.

A Művészet olyan formákat hoz létre, amelyek a mozgás képzetét, azaz az élet absztrakt érzését keltik. Ez a meghatározatlanság eredményezi a művész melankolikus állapotát, aki az alkotómunka dinamizmusán keresztül teszi produktívvá az életérzését. Soós előszeretettel alkalmazza a vörös és a fekete színeket, mert pontosságra törekszik a pszichológiai állapotok kifejezésében. Művészetet csinálni annyit jelent, mint a melankólia szétágazó és a forma meghatározott ereje közötti térben játszani. Soós a Művészetnek feladatot ad, a formai meghatározás feladatát, egyedül ez képes arra, hogy a szubjektív akarat pszichológiai aspektusát felszabadítsa, megmentse és eltolja a mindenki számára felismerhető objektív vizualitás irányába.

Számára a Barokk nem egy hedonisztikus és látványos stílus felvételét jelenti, hanem ez az egyetlen, amely megfelelhet ennek a feladatnak. Ez nem napos és mediterrán barokk, hanem közép-európai és mentális. A forma akkor is megőrzi azt a fogalmi képességét, hogy az anyag és a szobor árnyéka legyen, amikor a szobrászat nyelvén jelenik meg. Heraldikai és halotti is egyben: Soós művészete megmutatja az olyan tudatos ember belső lényének csendes külső megjelenését, aki tudja, hogy formáival belakhatja az árnyékok világát. Ez a világ azonban nem ellenségeskedést vagy fájdalmat fejez ki, hanem az élet zajának pozitivitását helyezi szembe a csend negativitásával.

 A Művészet élete sajátos élet: formák töltik ki, s ezek olyan más formákhoz kapcsolódnak, amelyek csökkentik az anyag súlyát és segítik a láthatatlan felismerését. Soós éppen ellenkező módon jár el mint Klee, aki arra szólított fel, hogy láthatóvá tegyük a láthatatlant úgy, hogy az utóbbit konkretizáljuk és önállósítjuk. Soós kiemeli a láthatatlant, megtisztítja a látható hétköznapi múlandóságától, és úgy jeleníti meg, mint a Művészet és a művész állapotának egyetlen és abszolút formáját. Amikor a formák felveszik a természet organikus menetét, akkor sem erotikát vagy vitalitást fejeznek ki, hanem az árnyéknak azt a képességét, hogy megsokszorozza önmagát, valamint a melankolikus lélekállapotnak azt a képességét, hogy eltéréseket és mozgást hozzon létre.
lly módon a Művészet legyőzi azt a beidegződést, hogy a melankolikus állapot bénaságot idézne elő, és kifejleszti a nyelv anyagtalanított lényegébe foglalt önszaporító formák meglepő produktivitását.

ACHILLE B. OLIVA  - Egy mondat Soós Tamásnak.  1996. április 3., Budapest
 

Melankólia a művészet címere.
Araldica Melanconia e quella dell' arte.